SZEG ARCHITECTS

2020. október 14., szerda

A "bárka"

Befejeződött a Makovecz Imre építész által tervezett paksi Szentlélek templom felújításának első üteme a felülvilágító ablak cseréje, korszerűsítése.

Építtető:                                  Pécsi Egyházmegye

Generáltervező:                      MAKONA Építész Tervező és Vállalkozó Kft.

Eredeti Tervező:                     Makovecz Imre, Kossuth és Ybl díjas építész 

                                               és munkatársai

Felújítás felelős tervezője:     Szilágyi Szabolcs építész, belsőépítész és munkatársai

Generálkivitelező:                  Pécsi Építő és Tatarozó Zrt.


 (A Paksi Szentlélek Római Katolikus Templom felújításának tervezése)

2017-2018

                „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat. S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek; de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezen túl emberhalász leszel! Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.”(Lukács 5,1-11)

                Ez a hajó sokáig ott állt elhagyatva a parton, amikor is 1990-ben a Duna mellett Pakson, egy emberhalász Makovecz Imre lelket lehelt belé, hogy újra „vízre” lehessen bocsátani. Elkészült az új palánkozás, az új 36 m hosszú „árboc”. Egyformán volt benne helye a legénységnek, a kapitánynak és a potyautasoknak is. Isten és az ács senkit és semmit sem felejtett ki belőle, amire akkor a nagy „halászathoz” szükség lehetett. Végül az ács úgy döntött, hogy nem zárja be teljesen a hajót, még akkor sem, ha az sokszor üresen ringott a „tengeren” és készített egy ablakot Isten számára.
Ez az ablak a legnagyobb a bárkán. Itt beáramlik a fény és, a meleg. Az Isten és az ács tudta, hogy vihar esetén az ima ezen az ablakon keresztül válik könyörgéssé, segítséggé és hálává, ez lesz az áttörés, ahol a Teremtő elkaphatja a jajveszékelőt és biztonságos szigetre emelheti. Isten azt is tudta, hogy az ács, az ablak megépítésével nagy terhet vett a vállára, mert ugyanezen az ablakon a hideg, a meg-nemértés, a viszály, a közöny, vagy az irigység, shát a víz is beömölhet a bárkába, amit a legénységnek majd el kell tudnia viselni és meg kell szüntetni. 1990-ben megkondult a harang, a hajó megtelt a hittel, reménységgel, a legénységgel és a kapitány is a kormányhoz állt. A bárka elindult hosszú útjára „halászatra”, emberhalászatra.
A „ács” Makovecz Imre sok mindenben kapott segítséget, útmutatást Istentől, azonban a földi feltételek sokszor nem kedveztek a hajónak. A lelkes legénység megfogyatkozott, hitét összefogását elvesztette, nem akart már halászni. Sorra váltották egymást a kapitányok is. Sokan akarták erejükön felül kisajátítani a hajó kormányzását, válogatni a legénységből, vagy kitenni a potyautasokat, azonban a hajó túl nagy és nehéz volt ahhoz, hogy egy valaki kormányozza, vagy javítsa.
A korosodó hajót vizsgálgatták, méregették egyetemeken, leírták, hogy miért üres, vagy miért ereszt a héjazata, akadt, aki azt állította rossz volt az ács, más a kapitányt, a legénységet marasztalta el. Volt, aki egyenesen az Istent tette felelőssé a terhekért. Odamentek megnézték, majd hosszú és részletes lajstromot írtak a hibákról, próbáltak rá jogszabályokat faragni, hogyan és miként kéne újra vízre bocsátani. Van, aki dísznek vélte és múzeumba szánta volna, s volt, aki a bárka kritizálásáért várt dicséretet. Azonban a javítás, a folyamatos használat, a felelősségteljes kapitány és a lelkes legénység továbbra is váratott magára. Közben a palánkozás kiszáradt, az eresztékek megnyíltak a tenger beömlött.
Végül az ablak, Isten ablaka is megadta magát és beömlött a víz, a hideg és a reményveszettség is. Reggelente nagy tócsákban gyűlt össze az aljzaton. A régi századnyi legénységből már csak néhányan próbálták orvosolni a bajt, dugarozták a palánkozást, tömítették a réseket. Kiáltottak segítségért, az Istenért és az ácsért, aki közben megfáradt letette a „vésőt” és Istenhez ment.
A bárka ringott a "tengeren", a megmaradt legénység foltozgatva dolgozott rajta, de kevés „halat” fogtak vele. A "kikötőben veszeteglő" hajó sokszor várta a legénységet, az összefogást és az építést, építést testben és lélekben, hogy újra kifuthasson a "tengerre". 
Közel 30 évvel a „bárka” megszületése után végül a vizsgálók, a jogalkotók és a megmaradt legénység úgy döntöttek, hogy új építőket keresnek és felújítják a hajót. A bárka megtelt reménnyel, munkával és néhány építővel.  A víz, a hideg és az elviselhetetlen forróság beömlését végérvényesen megszüntették, s a hajó melegét, s levegőjét emberi gépek nélkül Istenre bízták. Újra elindult a Bárka, várva a felelős és hívő kapitányt s a nélkülözhetetlen legénységet. Közösen kellett vízre bocsátani, hogy a harangok megkondulhassanak és Isten ablakán újra betörjön a fény.



A beömlő víz kint...

 

és bent.

 

a lyukas ablak


elhagyatott fedélzet


megnyílt eresztékek



Az enyésző vízvető („habléc”)


A „hajó” ablakai az ég felé


Maga a „bárka”




A vízpróba 13 m magasból

 

A „legénység”




 A „hajó” javítandó részei



Amit az „ácsok” kitaláltak



Belvilág



Védangyalok régi-új helye


A "Bárka" szerkezete



A bordázat



 Az "árboc"



 Égbolt a belső kupolákon 


 

 A templomtér


  
  
Az oltár



 A sekrestye


 

 A közösségi tér a galériával



 Az új gyóntatófülke


 
  
A „légző” és vízelvezető rendszer


 

Egy szellőző 



 A "kormány"


Horizonton



A kapu
  




Isten ablaka, ahogyan látjuk
  


 …és ahogyan Ő látja



 A bejárat nyitva



Indulásra készen





Építttetők: Paksi Római Katolikus Plébánia, Pécsi Egyházmegye

Tervezők:  Makovecz Imre + és egykori legénysége 

Felújítók: Dr. Stocker György, Mercz Mária , Bognárné Bódis Fruzsina, Kanta Henrietta Szepesi Ákos, Rüll Tamás, Zacher Viktor, Vidovics Réka, Albert Farkas,  Pétery Tamás,  Mantuano Tamás, Szalóky László, Sándor Dávid, Decsi György, Dr. Király Béla, 
Csernik József, 
Materny Károly, Kovács Nagy Orsolya, 
Szilágyi Szabolcs építész,belsőépítész felelős tervező

Ácsok / Generálkivitelező:                  Pécsi Építő és Tatarozó Zrt.

Írta: Szilágyi Szabolcs építész, belsőépítész felelős tervező        
Fotó: Szepesi Ákos, Kanta Henrietta, Szilágyi Szabolcs



Budapest 2018.05.10.

Frissítve: Budapest 2020.10.14.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése