SZEG ARCHITECTS

Egy maradandó értékmegőrző

Egy pesti felújítás folyamán akadtunk bele barátaimmal egy régi páncélszekrénybe, amitől tulajdonosa nem szeretett (de tán nem is tudott) volna megválni.. Egy ilyen matuzsálemnek - ha hivatalos gépcipelőt kér is fel az ember- az arrébb mozdítása és a festése is 2x annyiba kerül mintha egy mai új apró falba építhető darabot vásárolnánk. A mi szekrényünk sem adta könnyen magát 6 ember kellett csak a mozdításához és egy edzett pajszerünk tört bele, míg egy métert elmozdítottuk nyugalmából. 
 

 Az Arnheim típusú széfet leginkább egy kereketlen harcjárműhez lehet hasonlítani 20cm vastag falával, homokfeltöltésével és börtönajtó szerű 14 ponton záródó ajtóival. A szekrény tűzbiztos. Két réteg 6mm vastag hengerelt acél között van száraz homokfeltöltés. A retesz rudak kovácsoltvas 60mm-es homlokhegesztett rozsdamentes csövek, rozsdamentes saválló, illetve bronz zárszerkezetbe futnak be. A homok innen ki van rekesztve. A mozgó alkatrészek között nincs 2mm-nél nagyobb hézag. Ma már üres a szekrény, azaz csak egyszerű iratokat tárol és inkább a méretét használják, mint erődítményszerű biztonságát.



 Egykor azonban az OTP banké volt és ki tudja mennyi kisnyugdíj, előkészített hitel, letét vagy értékpapír biztonságát őrizte akár hetekig. Az érdekessége a szekrénynek, hogy helyéről alig mozdult. 1920 óta szolgált különböző bankoknak, majd 70-es években leselejtezték, átfestették és előkelő helye is átalakult. Az ajtó zárja nagyon pontos, szigorúan csak végállásokban lehet működtetni a retesz rudakat. A kulcsok bár régiek, de szinte teljesen újak. A nyitás csak erőteljes mozdulatokkal lehetséges, és inkább zsilipnyitásra emlékeztet, mint ajtóéra.



                A felújítását magam végeztem. 3 napnyi hőlégfúvós felületi tisztítás során 5 réteg acél gittet és festéket távolítottam el az előtűnő kifogástalanul hegesztett acélkockáról. Az eredeti színe flóderos tölgymintázatú festés volt mind a szekrénynek, mind a 2 collos fogazott acél vonóvasazott borovi fenyő dobogónak. Ez egy makacs tárgy, hiába szereti meg az ember, az nem szereti vissza, ha csak nincs kulcsa hozzá. Nem lehet cirógatni, zsebre tenni, elvinni, megmutatni, vagy hencegni vele. Ez a szekrény csak van és őriz. 


          
 
         Újra gitteltem egy 2 komponensű epoxy gittel, csiszoltam festettem csiszoltam festettem, majd megint festettem. Szerettem volna új egyenruhába öltöztetni e rehabilitálatlan egykori közlegényt. Most ünneplőben ismét munkához látott olajozottan vidáman és büszkén.


 



                 Érdekelt a múltja e páncélos hasábnak és utánanéztem:

A magyar biztonságtechnika története a közel 300 évvel ezelőtt használt pénz- és értékszállító ládákkal, a súlyos és rafinált zárszerkezetekkel kezdődött. (Vasalt ládával a nagytétényi Száraz-Rudnyánszky kastély bútortárlatán, vagy a Nemzeti Múzeumban is találkozik az ember) 


Egy wesztfáliai láda az 1400-as évekből
(A nagytétényi Száraz-Rudnyánszky kastély bútorgyűjteményéből)


            A mi szekrényünk gyártója német Arnheim gyár a millennium idején települt Magyarországra, de a szocialista érában megszűnt. A magyar mérnökök már a kezdetekben teljesen átalakították a német széfek szerkezetét, s a világ legmegbízhatóbb értékmegőrzőit alkották meg. A szekrényekben még önlövő szerkezeteket is beépítettek eleinte, később ez vaktöltényes riasztóvá vált, majd központi mozgásérzékelős riasztót kaptak, ami a szekrény teljes belső terét „szemmel” tartotta, s jelzett az illetékes hatóságnak (rendőrség, AVH-stb.) Ennek helyét a mi szekrényünknél is megtaláltuk.

 Egy Arnheim páncélszekrény 1910-ből


                Joel Solomon Arnhem (1802-1875) Berlinben volt lakatos, majd Bécsben és Párizsban dolgozott. 1933-ban alapított céget, melyben szerelőként és lakatosként dolgozott a Friedrichstrasse 39-ben. 1848-ban a királyi udvar elismeri lakatosként, valamint a tulajdonosa a lakó-és kereskedelmi épületnek a Rosenthaler Straße 36-nak.1860-ban 120 emberrel évente mintegy 300 széfet gyártottak. A cég, az akkori S. J. Arnhem később összeolvadt a ADE TRESORBAU nevű céggel.

 
 Tresorfabrik S. J. Arnheim Badstraße 40-41in Berlin

                 A fiatal Arnhem Megházasodott, 1834. május 27-én elvette Johanna Annettet. 1852 re már népes baráti társasága volt a jó kedélyű és csalafinta fémművesnek, aki néha-néha elképesztő fémmechanikai bravúrokkal rukkolt elő selyem és bársony felöltős vendégeinek. Lányuk Samuel Kallmann Weil, fiuk, Carl Arnhem volt, aki Dorothea Pappenheim-et vette feleségül. Ebből a házasságból fiai Siegmund és Felix Arnhem született. Dorothea Arnhem-et a Sváb utca 7-ből deportálták és Auswitz-ba, s itt is halt meg november 1-én, 1942-ben…

                Az Arnheim cég elsőként építette be szekrényeibe az amerikai fejlesztésű, - izzadós –izgulós sztetoszkópos vizsgálódós filmekből oly jól ismert kombinációs csavarós zárakat. 




      Érdekes, hogy régi katalógus oldalakon az Arnheim cég olyan más, amerikai gyártóktól használ zárakat, mint a Yale, mely már 1875-ben dupla pin időkódos, időlakatos zárakkal rukkolt elő. Ezek a lakatok igen ritkák voltak akkor, összesen négyféle volt ismeretes belőlük. A zár egy passzív mechanizmus - ha a kombináció rendesen be volt állítva, akkor nyílott. 

          A YALE cég egyébként az általunk használt tipikus ELZETT zárbetétek ősatyja s mai biztonsági zárak feltalálója is egyben, e biztonsági zárbetétek elve azonban 4000 éves és az ókori Egyiptomban keresendő a mechanizmus mikéntje, amikor még fából készültek a kulcsok, zárnyelvek s sokszor a legféltettebb kincsek is.

 




Forrás:  

Márkus Csaba: Fejezetek a vagyonvédelem évszázados történetéből 


Szilágyi Szabolcs: Zárak története tanulmány Magyar Iparművészeti Főiskola (MOME) 1999

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése