SZEG Építészműhely / SZEG Architect Studio : Határok

A legtöbb esetben építtetőink hatalmas álmokkal keresnek meg minket. Mi szeretnénk álmaikat megvalósítani, sőt még többet, olyat is amiről még álmodni sem mertek volna. Magyar viszonylatban amiről még álmodni sem mernének az emberek az sokszor meglepő és "kis" száraz babszemet jelent az amúgy "gördülékeny" hivatali rendszerben. Például egyik esetben a telek 20 négyzetméterrel nagyobb mint a hivatalos önkormányzati helyszínrajzban (a javunkra eső 20 négyzetmétert a szomszéd saját maga vesztére vágta le a saját telkéből, mert a melléképületéhez könnyebb volt kerítést húzni, mint szabadon azt kioszlopozni a jogi határon.) Másik esetben a telek mérete formája megegyezik ugyan a hivataloséval csak minden telek (a környező telkek) jogi határai is arrébb vannak 2-3 méterrel. Ez "apró" eltérések telekvásárláskor telekfelméréskor, épületfelméréskor derülnek ki. Mikor tudatjuk a szomszéddal, hogy itt még van neki 20 négyzetmétere, szinte a melléképületet is nekünk ajándékozná.. A másik esetben viszont "szittya" szomszéddal találkozunk, aki az egész hivatalos telekhatár rendbetételét követelné az egész térségben a felmérésbe gyanútlanul belemerülő tulajdonosunktól, geodétánktól és az építésztől. (Egy falut mégsem tudunk 2 m-rel arrébb tenni.)

A határok élessége Budapest szívéhez a belvároshoz közeledve egyre "borotvább" És az aktuális helyi építési szabályzatok szinte minden föld alatti-fölötti saját, közös, vagy megosztott tulajdonra kiterjednek. Azért írom, hogy szinte, mert praxisomban mindig van egy meghatározhatatlan tulajdonú rács, kapu kerítés, támfal, alaptest, járdarész ,mely a senki földjét vagy épp a mindenki földjét képzik. A nyár melegében mindenki igényt tart a saját portája előtti hűvös belső udvarra, növényzet telepítésében ugyanúgy, mint kis mediterrán habitusú kártyázó dülöngélő magán székraj ridegen tartásában. Ám ha beüt egy monszunszerű népligetpusztító esőzés ami alámossa az egész udvart máris közös tulajdon minden és vigye el az ördög vagy a pórul járt közös képviselő azt az 5 m mély krátert aminek vége ki tudja hova vezet.

Tehát ez Pest és Buda. Ha van talpalatnyi saját telek és föld érdemes felfele terjeszkedni, feltéve ha evvel a madárnak sem ártunk, (meg az előírt építménymagassági értékeknek.) Levegő is jobb fény is több és a zöld területünknek is a java marad. Erre példa az alábbi budafoki beépítés. Már már tokiói sűrűségű architektúrát idéz, igaz itt azért még akadt zöld terület tollasozni is. Lehet, hogy a kortárs építészetünk kénytelen távol keleti sűrűségű megközelítése Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa tervezte Moriyama házak világához fog hasonlítani itt a fővárosban? Ehhez azonban az építési szabályzatoknak igen sűrűn kell változniuk tekintve a fővárosba érkező rengeteg diákot, turistát, ideiglenes munkavállalót és bevándorlót. A határok tovább élesednek több toleranciára és keményebb szabályokra lesz szükség, vagy gyermekeink szigorúbb és etikusabb nevelésére? Mindenesetre érdekes hogy Veronában ahol az utcák szélessége sokszor el sem éri a 2m-t és Szentpéterváron, ahol meg egy egy palota alapterülete több veronai kerületet kebelezne be, pár száz éve nagyobb békességben tudtak élni kereskedők, utazók, tudósok, művészek és az arisztokrácia, tán mint mostanság egy-egy világváros zsúfolt negyedében. A pszichikai, fizikai és szellemi határok megfigyelésére legjobb a hétfő reggeli budapesti traffic jam, a péntek déli földhivatali sorban állás, vagy a csütörtök esti bevásárló központi emberkigyó bendőjében toporzékolni. TÜRELEM határt terem.