SZEG ARCHITECTS

Grúzia / Georgia / საქართველო (Szakartvelo)

           Loszeb Dzsugasvili (იოსებ ჯუღაშვილი) azaz Sztálin is itt született… Ennyit tudtam Grúziáról. S mivel a háztervezés boszorkánykonyhájából rozsdás tüzes ösztökével lehet csak kiűzni, ezért „kis” utunk „kis” szervezését is Kiss feleségemre hagytam. Csak akkor kezdett feszegetni túránk közelegte, mikor párom szendén közölte, hogy sem kést sem bakancszsírt, sem 40l-es hátizsákot nem vihetünk, mert hát fapados lesz légijáratunk, s nagy pakkot most nem cipelünk. A repülőgép „fapados” volt, sőt az azt követő 7 napunk is, s Háll’ Istennek az átéltek és tapasztaltak jól feltörték elménket, szívünket s a hazai taposómalomba belekeményedett érzékszerveinket is.
            Maradt a fejlámpa, az iránytű a tiszacipő, némi magyar étek és diákkoromra emlékeztető kulturális éhség az ismeretlen kelet iránt.
            Talán hétköznapi magyar ember azt sem tudja merre is van pontosan Grúzia mekkora, vagy milyen vallásúak az itt élők, s oda tartván azon gondolkodtam, milyen közös témát emelhetnék ki a nagy Kelet-középeurópai öntudatomból, ami érintheti az itt élő emberek szívét emlékeit. Tanakodtunk, hogy keresztények-e, muszlimok, vagy valamilyen sztyeppei pogány hitvilágúak é… No de, Acélos Szoszó lévén sejtettük, hogy őket sem kerülte el a kommunizmus „áldásos” tevékenykedése és még áldásosabb utóhatása.



            Kora hajnalban megérkeztünk Kutaiszibe, ami az ország második legnagyobb városa (kulturális főváros) és első célunktól a gazdasági és politikai grúziai fővárostól Tbiliszitől 221km-re nyugatra van. (A térképen a két város távolságából látható a térség mérete és utazásunk hossza.) 



         A hűvös esőreálló, de száraz szeles sötétségben helyi mélytekintetű férfiak hangos lámpás unszolására evakuálásszerű rohanással pár tucatnyian elhagytuk a majdnem Széll Kálmán tér főépület kicsinységű fa héjszerkezetű barátságos repteret (a fekete műbőr közheverőivel együtt) és bezsuppolódtunk egy portól bizonytalan típusú és anyagú marshrutkába, (kisbuszba). Mikor ez megtörtént és majdnem elszenderedtünk a 100km/h sebességű döngölőbéka és gyermek hullámvasút nászából született járműben egy mellettem ülő hazánkfia megkérdezte, hogy „ugye Azerbajdzsánba nem akarunk menni, mert oda grúz pecséttel az útlevelünkben, nem biztos, hogy beengednek, de Örménnyel biztos, hogy nem, sőt a bőrünket vihetjük a vásárra…” S ekkor kérdő tekintetünkre amagyar fiú belekezdett Grúzia történetébe az országúti kaukázusi napfelketében..



Valahol az E60-as úrton egy "pláza"


Kutaisziben egy kolónia a folyópartján

    A Kr. e. 4. században Kaukázusi Ibéria és Kolkhisz királysága kulcsszerepet játszott a grúz nép kialakulásában. Később a grúzok feletti uralomért az ókorban és a középkorban állandó küzdelem folyt a Perzsa és a Római, illetve a Bizánci, majd az Oszmán Birodalom között. A 1213. században I. Tamar grúz királynő uralkodása jelentette Grúzia fénykorát. A 19. század közepéig tartó török-orosz, valamint a perzsa-orosz háború eredményeként a terület feletti ellenőrzést a 19. század végén az Orosz Birodalom szerezte meg. A független Grúziát először 1918-ban kiáltották ki. Az ország függetlenségét 1920-ban Szovjet-Oroszország is elismerte, de 1921-ben az abháziai és adzsáriai felkelések leverésére szovjet-orosz csapatok szállták meg az országot. Ennek következtében 1922-ben Grúz Szovjet Szocialista Köztársasággá vált. 1922-ben Azerbajdzsánnal és Örményországgal megalakították a Kaukázusontúli Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaságot, amely a Szovjetunió alapító tagja lett. 1936-ban vált szét a három köztársaság, és Grúziát a Szovjetunió egyik önálló tagköztársaságává nyilvánították.
Mihail Gorbacsov által 1991március 17-én a Szovjetunió megújításáról kiírt népszavazást a grúz szovjet köztársaság bojkottálta, de Abházia lakosságának 52,3%-a, gyakorlatilag az összes nem grúz, részt vett rajta, és túlnyomó többségük az unió fenntartására szavazott. A március 31-én Grúzia függetlenségéről tartott népszavazást viszont a nem grúzok bojkottálták. A grúz lakosság nagy többsége Grúzia függetlenségét támogatta. Ennek nyomán 1991április 9-én Grúzia kikiáltotta függetlenségét a korábbi disszidens, Zviad Gamszahurdia vezetésével, aki gyorsan népszerűtlenné vált… Később az abházok függetlenségi harcokba keveredtek a grúzokkal, aminek több fegyveres mészárlás és diplomáciai fasirt lett a vége. Eduard Sevardnadze az első demokratikus álamelnök is majdnem odaveszett.. Olvasd el a Wikin, ha érdekel!



A grúz lobogó

            Grúzia a Fekete-tenger keleti parti vidékén egy, 4,4 milliós népességű demokratikus köztársaság ahol ugyanúgy két nagy oldal kakaskodik egymással, mint itthon nálunk. Az egyik a Grúz álom a másik az Egyesült Nemzeti Mozgalom nevű párt. A különbség „csak” az, hogy mindkettő baloldali és mindkettő egyházközeli. Mindkettőnek a célja a NATO és az EU csatlakozás.



               Tehát minden nagy kérdésben egyetértenek a grúzok (van mit tanulnunk), de semmilyen kisebben nem, a korrupció kissé virágzik, de a tank méretű bozóttörővel és lézervillogóval felszerelt rendőrautós elegáns sötétkék rendőrök megvesztegethetetlenek, mert nem tudsz annyit fizetni nekik, amennyiért az állami meghurcoltatást vállalnák és különben is grúzok, harcosok, büszkék, emelt fővel járnak. (Ami u gyancsak tanulandó…) A választási urnáknál persze előkerülhetnek a kések, botok, de a rendőrök egykettőre rendet tesznek.
Kedves, elsőre félelmetes nálunk nagyobb hangú férfijaik, mentesek a motyogástól a sugdolózástól és a felesleges allűröktől, a nők, szépek, barnák mi asszonyainknál visszafogottabbak és figyelnek mindenre...




Női viseletek bársonyból, jellegzetes a fejkendő és az ezt leszorító réz fejdísz


Tradicionális grúz férfiviselet egy néptáncos férfin. 

Elmaradhatatlan az övbe tűzött kátélű díszes részmarkolatú tör. 



Régi grúz férfiöv puskatöltésekkel (előre elkészített lőporos tasakokkal)

Grúzia Északi szomszédja Oroszország, délről Török-, és Örményország. Keletről Azerbajdzsán határolja. Északon a Kaukázus, láncai őrködnek fehéren-kéken hűvösen és néhol 5000m fölé magasodva, délen a Kis-Kaukázus aranyban és melegben őrzi a határt, közöttük fekszik a Rioni folyó völgye, a Kolkhisz, amely, a Fekete-tengerhez kanyarog.
            
              Az ország éghajlata változatos. Egyaránt vannak alpesi és szubtrópusi klímájú területei.










2400 m-en  Ushguli városa (Európa legmagsabban fekvő lakott telepölése) felett.



"Hótaposó" a 20.század elejéről

        A grúz kultúra ősi gyökerei háromezer évesek. A bor, mint éltető nedű felfedezése, e néphez fűződik, termelése Grúziában a történelem előtti időkben kezdődött, és máig az ország gazdaságának fontos pillére. A szőlők hatalmasak, kevéssé rendezettek, mint itt, de ízre, zamatra hasonlatosak. Muskotály, kecskecsöcsű kecskével alatta minden fellelhető ehető és iható, (Feltéve, ha az UAZ terepjáró nem reked meg már a kert határában a sárban)..


Egy manavi szölőből



Szivárványos pisztrángok nem szivárványos vidámságban egvy tbiliszi piacon



        Ennél emelkedettebb tevékenység a magas platójú URAL -ról leadni a mosolygós nyújtózkodó néniknek a paradicsomot. 




manavi (déli kaukázusi) gránátalma, pulykával

             Ha eddig titok lett volna, Grúzia agrár ország, olyan mintha keveréke lenne az Alföld puszta szelének, szikeseinek, az erdélyi havasoknak és Tokaj hegyaljának, fűszerezve nógrádi dombság hangulatával fényeivel, de minden nagyítva határtalanul és kissé jobban Istenre bízva... 

           Az alacsony vidékekről sajnos a mezőgazdaság és a városok kiszorították az egykor hatalmas erdőket. Ezek maradványai szinte csak a természetvédelmi területeken találhatók. Kelet-Grúzia egykori füves pusztáit is geometrizálta mára a mezőgazdaság. 



           A megművelt alacsonyan fekvő vidékek fölött a lombhullató erdők 1500 méter magasságig tarkállanak összel. Efölött húzódnak a szeles fenyvesek 1800 méterig ritkásan deresen. A hegyi legelők, az örök hó birodalmáig, 3300-400 méter magasságig hullámzanak. Tovább már nem mertünk menni, helyiek is visszafordultak.A hegyvidék zord, gazdaságilag és infrastruktúrában szegényes és egyben gazdag természeti szépségekben. A Kis-Kaukázust vulkanikus eredetű hegyláncok alkotják, amelyek nem emelkednek 3400 méternél magasabbra. A Nagy-Kaukázus 23-28 millió évvel ezelőtt keletkezett az északra mozgó Arábiai-lemez és az Eurázsiai-lemez ütközéséből gyűrődéssel. Ez a hegylánc védi Grúziát az északi Orosz hidegektől. Nyugat-Grúzia lényegesen csapadékosabb, mint Kelet-Grúzia.





Nagy-kaukázusi ásványok és a jellegzetes szvan figyelőtornyok fa makettjei

            Az erdőkben többféle nagyragadozó él, úgy, mint a perzsa leopárd, a barnamedvefarkas vagy a hiúz. Van, aki a szakadozó szalagkorlátra támaszkodva golyós távcsöves puskájával cserkeli a szomszédos sziklafalon függőlegesen legelésző hegyi kecskét. (Csak az ég tudja, hogyan fogja a terítéket a fél kilóméteres mélységben megtalálni és összeszedni), de használják még a jó öreg AK47-est is vadászni (akikkel találkoztunk nem katonának néztek ki). Pókokból amúgy Kb. 500 faj él itt és halból is 160.. 



               A gleccserek lassan morzsolják a sziklát türkizen olvadó aljuk boltozatot alkot a 4fokos opálos olvadékvíz felett, ami iható… Bármikor leszakadhat több tonnányi tömör jeges hó sziklástól kövestől. A szerény kis patakok gumicsövön vagy szétvágott gumiköpenyen folydogálnak a hegyből, sziklából, de ezek is tiszták, ihatók.



A Chaladi gleccser "tövében" Mazeri csúcs közelében a Nagy-Kaukázusban

            A Borjomi-Kharagauli Nemzeti Parkból, a Kis–Kaukázusból származik a Borjomi ásványvíz, ami olyan, mint nálunk a Kékkúti, vagy a Margitszigeti, de inkább jobb, sósabb kicsit zamatosabb, erősebb bubis. Eredetileg ez 38-41 fokos, de a boltban már a hűtőben van. Itt azonban sajnos klórozva is található, tán félnek, hogy valakinek valami baja lesz az 1500m mélyről jövő víztől?..





Jellegzetes régi lakóház  négyszögletes alaprajzzal Ushguliban





Régi figyelőtorony Ushguliban bizonytalanul járható "utcával"




Új túristafigyelőtorony Mestiában "elvadult" disznóval a tövében



Mestia látképe



Zene háza Tbiliszi kortárs felzárkozó városközpontja


A Reistag -ra hasonlító elnöki rezidencia és a lányok.







Tbiliszi Régi városrészeinek lélekmelegítőbb részletei, sikátorai, fűrészelt ácsolt fa erkélyekkel





Tbiliszi "Montmartre"-ja







és gyanús mellékutcái

        A grúz templomok kevésbé sötétek, mint az orosz és mégkevésbé, mint a román ortodox templomok… Már-már némelyik majdnem világos, és tiszta, főleg a távoli hegyvidékiek. Terméskövet és tömör égetett téglát használnak előfalazni, a hegyekben épülő új kolostoroknál vagy templomoknál már ereszig emelkedik a fal vízszigetelése. A fal magja zsalukő sok esetben, ami elég hideg.








Új ortodox kápolna Manaviban





            A Szameba grúz ortodox katedrális Tbilisziben




Metekhi templom Tbilisziben, kis. szovjet időből maradt üres "kibickasznival"

 a lábazat tövében







A David Gareji Monostor a Kis-Kaukázusban, délen, a lakott településektől kb, 60 km-re a sziklás füves szttyeppe peremén







Egykori szvan szentély fölé épült ortodox kápolna Ushguli városában

       A grúzok is megszenvedték a tatár török dúlást az orosz nyomást, és terrort, és élvezték ugyanúgy, mint mi, e rendszernek az építőbb ipari és szellemi támogatását az orosz mérnökök által (ami az építészetre nem igazán vonatkozik). A lakótelepek rossz állapotban vannak, van ki az 5. emeleti vb. vázszerkezetű ház homlokzati kitöltőfalát önkényesen kicseréli valami melegebbre hőtakarékosabbra. Persze más meg ugyanezt a szobát pár emelettel feljebb a tetőnél erkéllyé alakítja. A lakótelepek bár lepusztultak, izgalmasak.













Tbiliszi színes lakótelepe

        Színt az itt élők kissé falusias életvitele (szürke panelok közt esetleg kapirgáló csirke) ad a helynek. A falvak mellék utcáiban is találkozhatunk ólakkal, Kamaz alatt oltalmat kereső kismalacokkal, vagy a Toyotával ökörszemet néző ökröt 1500 m magasan.




Mestiai reggel




Manavi utcarész


Tbiliszi 


          A vízszolgáltatás pocsék, azaz „csapadék” a csőrendszerek gáz és víz vonatkozásában is az utolsókat hörgik sok helyen. (Aki bírja a robbanás közeli hidegvizes zuhanyt bizonytalan időpontokban, önkényes átfolyós kazán néhai forrázásával, annak 5 csillagos hely: ) 3 napos nemfürdéses sztyeppei kiruccanásunk után nekünk az volt. Még mindig a jó öreg orosz amper és gépzsír szagú mozgólépcsők zakatolják az embereket a föld gyomrából ennek felszínére (mint gyerekkoromban 85 környékén), de a lejtakna falán a magyarországi celeb-, 3D mozifilm- és fesztiválplakát dömpinghez képest üres vakanciák hirdetik még a nyugati kapitalizmustól való távolságtartást vagy elmaradást. (Sajnos, ami késik, az nem múlik itt sem.)




      A politikai versengés vagy a kereskedelmi konkurencia emberibb, de egyben ellenőrizhetetlenebb, átláthatatlanabb. A kisember mindent megtermel, vagy legyárt – megjavít, elkészít maga, vagy legalább is megpróbálja, így kerül a kovászos ubi a 7. emeleti „ubikonzolra”, 




a Nike cipő pedig párban a kecskebőr lábbelivel, MDF sarokkal a sarki cipész bácsihoz, akik nagyrészt nálunk már a 80-as évek végén eltűntek, de Grúziában este 8 után is dolgoznak ma is, átható cipőbox és bőrcement szagot keverve a hacsapuri és grúz lepénysütők illatfelhőibe.








"Ohh....a mamám" mondja ez a lány (mellete talán orosz ultrás fenyegető logó)


Fiatalok a zajos vigalmi negyed csöndes erkélyén Tbilisziben




Tbiliszi Állami egyetem a grúz függetlenségi harc első szikrájának helye 




Az aula kupolája, amit úgy tudom diákok terveztek (az egyik kedvencem)










Egy grúz "Chagall" festette olajkép Tbiliszi városáról az egyetemen





Függetlenségi rockkoncertet hirdető plakát valahol a belvárosban

          Grúzia iparát jelenleg a mangánérc és a rézérc, bányászata, valamint az ital- és élelmiszer-ipar uralja. Látni is bányákat a hegyekben üresen tátongó aknákkal. Nem összetévesztendő az egykor ortodox szerzetesek által lakott és alakított barlanglakások tucatjaival. (Ezeket a déli Kis - Kaukázusban láttuk a David Gareji monostorral szemközti hegyekben.)




Sziklahajlékok a déli Kis-Kaukázusban ortodox szerzetesek laktak benne még pár éve




A David Gareji  monostor szerzetesi lakásai







 Vonzódnak a fém tárgyak iránt, de a szovjet időkből is oxidálódik itt néhány festői kerítés, vagy leszerelt katonai és mezőgazdasági géppé avanzsált jármű.






















Uaz és lélekmelegítő egy Manavi esős estén házigazdáinknál

         A réz jelenléte a templomi kegytárgyak anyagában is észlelhető, poncolt trébelt festett réz ikonok, reliefek hirdetik Krisztus igazságosságát, mindenhatóságát, Mária kegyességét, vagy a vértanúk szenvedéseit. 












         A többi hőseink is fellelhetők itt: Szent György, amiről Grúzia nevét kapta, vagy András. 




Kisztus és  Mária Jézussal Mtskehta templomában

             A pópák a nagy ünnepeken mosolyogva áldják meg a város minden lakóját, sőt ezek kedvenc használati tárgyait is. Ilyenkor egyszerre embereke tucatjára repül a szentetlt víz, már-már zuhanyzás szerűen.




Nők áldást kapnak  Mtskehta temploma előtt


         Nagyon jól éreztük magunkat annak ellenére, hogy az állandó mászkálás, rázkódás azért vett el az erőnkből. Grúziát, az itt élő emberek és kultúra megismerését szívből ajánljuk mindenkinek. Aki jön, az hozzon térképet lámpát, vízálló cuccot, bakancsot…

Az ország évezredeken keresztül nagyhatalmak határvidéke és harcmezeje volt, a grúz nép mégis fennmaradt, sőt, a 12. században Grúzia maga is regionális nagyhatalommá vált. Lakóinak túlnyomó többsége ortodox keresztény. 





A népesség színes. Az 5,4 milliós népességből csak 3,7 millió a kaukázusi nyelvcsaládba tartozó grúz. Mintegy 400 ezer grúz Azerbajdzsánban, Oroszországban, Észak-Oszétiában, Törökországban és Iránban él. Grúzia nemzetiségei a következők: grúzok, mingrélek, adzsárok (mohamedán grúzok), szvánok, örmények, oroszok, azeriek, oszétok, abházok, görögök, ukránok, zsidók, kurdok, avarok, asszírok, tatárok). A vallások a népességhez hasonlóan sokszínűek: grúz ortodoxszunnita iszlám (adzsár/abház), síita iszlám (azeri), orosz ortodoxörmény gregoriánusgörög ortodox, zsidó.





Egy srác a lőportartós népviseletben, kortárs barátjával beszélget  Mtskheta térségében

A lakosság legnagyobb része ortodox keresztény, (82%) a grúz ortodox egyház tagja. A szomszédos népekkel gyakori történelmi konfliktusok és a több felekezet együttélése ellenére Grúziában hagyományosan béke uralkodott a különböző vallásokhoz tartozók között és a vallási alapú kirekesztésnek nincs hagyománya az országban.










Mtshketa templom belvilága


Egy régi Biblia a Mestiai Néprajzi Múzeumból

Az egyik legsúlyosabb probléma az energiahiány, mivel mindössze egyetlen számottevő vízerőmű van itt.



          Az ebéd tulajdonképpen egy 2. reggeli, melyet délben költenek el. A vacsorát későn eszik. Egyes hús- és halételeket kézzel esznek.





Grúz házigazdánk a vacsora kezdetén hosszú pohárköszöntőt mondott, köszönetet mondva az egészségért a termésért és hálát adva a hitért szeretetért, erre aztán helyi bort ittunk. Ettünk sült kacsát, csirkét, pulykát, hacsapurit (sajtos túrós sós grúzlepény), hinkalit (grúz hússal töltött fűzött tésztabatyu), mártásokkal szószokkal gyümölcsökkel minden mennyiségben. Ezt csak kiadós túrázásokkal vagy fizikai munkával lehet kompenzálni. Bár a gránátalma, a birs ropogtatása is javít a közérzetünkön. Aztán jöhet a csurcsela, ami gyertyaszerűen készülő diós mazsolás mogyorós grúz édesség és bárhol bármilyen mennyiségben és hosszban kapható. (A zsinórra felfűzött édességet lisztes szőlőlébe mártják majd a szélben napon kiszárítják)




Csurcsela árús Kutaisziben




A grúz nép életében fontos szerepet játszik a zene és a tánc. Jelemzőek a pengetős hangszerek , gitár, és a panduri. Dallamaik változatosak gyorsak, sokan tudnak e két hangszeren játszani a családoknál több generációnak is lehetnek saját hangszereik, melyek minden családi ünnepen vacsoránál előkerülnek. 

A családok vendégszeretők s szeretik a magyarokat is, szívesen bevezetnek a dolgos hétköznapokba és grúz ünnepekbe egyaránt.




         A szíves fogadásért köszönet Maka Mathiasvilinek és családjának, akik nem hagyták, hogy csak fényképezőgépen keresztül lássuk e színes vad vidéket. A szervezést és az utazást pedig Kiss Hajnalkának feleségemnek.

Fotók: Maka Mathiasvili, Szilágyi Kiss Hajnalka és Szilágyi Szabolcs
Szöveg: Szilágyi Szabolcs
Források: Grúzia ,wiki 






2016.10.27.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése