SZEG Építészműhely / SZEG Architect Studio : Az EMKE

Érdekes megbízást kaptam tavaly:

Lényeg, hogy az Erzsébet krt. 2. sz bérház lakosai úgy döntöttek ahogy a piszkos metrófelüljáró által kiharapott és általuk a háztól bérelt telekrészüket hasznos és tiszta célra hasznosítanák az utazóknak és a járókelőknek. Így lenne Blaha Lujza házának árkádjai újra egy kávézó és egy vegyesbolt otthona. Sajnos utólag a ház többi lakója a közgyűlésen megvétózta a tervet, ami optimális higiéniai körülményeket teremtett volna tervezett átalakítással, mind a járdának, mind a metrónak, mind a pincének, mind a háznak. Így az érdekelt lakók még próbálnak a lakóközösségnél lobbizni ügyükben egyenlőre nincs döntés. Az önkormányzat támogatná a rendrakást.

A tervezési helyszín az egykori EMKE kávéház területén helyezkedi el.

A Rákóczi út 46. számú és az Erzsébet körút 2. számú sarokházat Jahn József tervezte 1883-ban, bejárata az Erzsébet körút felé van. Az épület földszintjén a Weber nevű söröző állt. 1894-ben Wassermann Jónás nyitotta meg itt kávéházát, melyet Emké -nek nevezett el, az akkor alakult Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület kezdőbetűiből. EMKE nevű kávéház működött Marosvásárhelyt és Nagyváradon is. A kávéházban igen gazdag könyv, újság és lexikongyűjtemény állt rendelkezésre. Wassermann maga is tagja volt ezen egyesületnek. Az Emke kávéházat csakhamar felfedezték a Nemzeti Színház művészei és kedvenc találkozó helyük lett.

Blaha Lujza, "a nemzet csalogánya" e ház első emeletén lakott. Emléktábla és a művésznőről még életében, 1920-ban elnevezett tér őrzi halhatatlanságát. A kávéház a millennium idején magyar zenét is szolgáltatott. Wassermann a leghíresebb cigány-prímásokat és zenekarokat foglalkoztatta. Wassermann Jónás halála után fia, Mór vezette a kávéházat. A kávéház fénykora az 1920-as évektől felfelé ívelt. Étterem is nyílt az alagsorban a kávéház és a bár mellett. A fiatalabb Wassermann az első világháború után komoly beruházásokba fogott: cukrászdát hozott létre, bárt rendezett be, amely a 20-as években újdonságnak számított magas pultjával és bárszékeivel. József Attila itt árusította a kenyeret 1920-ban. Wasserman Mór halála után az új tulajdonos 1937-ben teljesen felújíttatta a helyiségeket. Kávéház mellett grill is létesült. A kávéházat és a grillt is késő art-deco stílusban alakították ki. 1945-ben a kávéház teljesen kiégett, ősszel azonban újra megnyitotta kapuit.

1956-ban az épületet ismét rommá lőtték, az EMKE nagyobb kárt szenvedett, mint a II. világháború alatt. A hely öt éven át tartó felújítás után 1961-ben nyitott meg újra, ám akkor már csírájában sem hasonlított a régi kávéházra.

Közben 1963-ban ideért második metróvonalunk az M2-es vonal alagút, lejtakna és aluljáró építése is. Ez megváltoztatta a ház pincefelosztását és részben szerkezetét is. Ugyanis az aluljáró két kijárati lépcsője az EMKE pincéjébe került, azért hogy a felszíni járdákon való gyalogos forgalmat a majd 4m széles egykarú lépcsők ne zavarják. A régi ház délkeleti sarkát egy kb. 50cm átmérőjű vasbeton oszloppal gyámolították meg az új aluljáróban, valamint a dongaboltozatokat is helyenként monolit vasbeton födémmel váltották ki. (Forrás: BFL tervtár, IKV, UVATERV, rajzok)

Az EMKE kávéház ideig pótolta a sportáruházzá átalakított New-York kávéházat. Majd egy tömegétkeztetést kiszolgáló bisztrót létesítettek. 1971-ben felépült a háromcsillagos Emke Szálloda az Akácfa utcai oldalon. Az épületben a rendszerváltás után egy ideig sörbár üzemelt, jelenleg pedig bankfiókok találhatók a legendás EMKE kávéház helyén s oroszok bérlik az igencsak lehasznált Blaha lakást.