„Minden szerszám, sörnyitó, de
nem minden sörnyitó szerszám…” Halljuk a közhelyet félfigyelve, miközben megrökönyödve
bámuljuk a Hargita mélyén, hogyan próbál a kicsit pálinkagőzös
székely góbé a
gravitációval és a 450-os lucos irtással dacolva egy Husqvarna lánc
fűrészel
kinyitni 2 csíki sört a
számunkra… "Mer' ejsze ami jó az jó, s aki meg ügyes az ügyes.."
Majd miután leröffent a sörnyitás visszhangzó berregése, hebegve és megkönnyebbülve kinyögünk egy „köszi”-t.
Ennyi maradt a mi Homo Sapiens „Polissapiens”
létünk rátarti gondolkodó és eszközhasználó öntudatából. Majd erdőjáró körutunkkal
betelve ismét visszaülünk a tablettünk vagy a laptopunk mellé és könnyed simításokkal
és egérkattintgatásokkal keressük meg valamelyik dizájn weboldalon Karim
Rashid, Ron Arad, Philippe Starck, jobb esetben Jacob Jensen és Pininfarina
alkotásait…, s vágyakozunk a formálás ily „könnyed” szabadsága után.
Ám két három évtizeddel ezelőtt még
kis hazánkban is virágzott a nem éppen NSZK minőségű, de ötletes tárgyak színes repertoárja,
bár nem főként az üzletekben, inkább a hátsó udvarokban fészerekben, pinyókban
és barkácsműhelyekben. Az idősebb (30-40-50 éves) korosztály még emlékezhet a
centrifugamotorból fabrikált fűnyírókra, a hegesztet Lada samara + lakókocsin és lakó Barkas kiegészítő túllátó behajtható visszapillantó tükrökre…
Sajnos a hazai, vagy hazai
érdekeltségű tulajdonú kézműipar nem sarjadozik túlságosan, "hála" a töredezetten működő szakképzésünknek és a korlátlan étvágyú, mindent gyártó külhoni multinacionális cégeknek. Ezért ha meguntuk a
különböző műszaki szupermarketek és új keletű home dizájn boltok ötletes, de mégis
személytelen csecsebecse áradatát, megpróbálhatunk létrehozni néhány számunkra kedves
használati tárgyat magunk is, vagy például kinézhetünk egy vásárba, búcsúba,
ahol meg kovácsolhatunk magunknak valami 10 perceset fél nap alatt.
Néhány otthoni maradvány tárgy is
alkalmas formakultúrát, hangulatot és mosolyt teremteni. Az alábbi például:
LEHEL hűtőszekrény új Zanussiba nem beférő tojástartójából levágott maradék 2
egység mézesheteiket töltő pár számára 2 CrNi csavarral és polírozott
műanyagdoboz darabból lágy tojás tartó, a világ tudtára hozva.
Aztán: Jóbarátom jóvoltából a magyar bornak s a vele
járó kádár mesterségnek emléket állító fogvájótartó egy sárszentlőrinci
pajtából való… Érdekessége a szinte ében megjelenésű tölgy hordódugónak, hogy a kénezés és a vörösbor
savassága elképesztő színt és keménységet adott. Mosható
fertőtleníthető, bogárnak esze ágában sincs megrágni.
Aki bátrabb kiemehet a "fásba" és kereshet néhány jól kiszáradt kőrisfa lécet abból gyárthat kéziszerszámot, például a már-már elfeledett keretes fűrészt (garantáltan csendes). Előnye: Társasházban is elkészülhet egy-egy szék, asztal (éjszakákon keresztül, míg 40 lakásban az igazak álmát alusszák).
Majd visszatérve a sörre, a szerszámra…azaz a nyitókra.. Az egyik, leg gondolkodást serkentőbb és otthon is létrehozható tárgycsoport körébe tartozik a sörnyitó és a dugóhúzó. Ezek az apró szerszámok, melyek hallatán az alkotó ember fejében felcsenghet a legendás 1987-es felkiáltás: „Tervezzünk tárgyakat!.. Haszáld az agyadat!”
Amiért egykori ipari formatervező és építész nagyjainknak,
tanárainknak, mint Rubik Ernő, vagy Gaul Emil éppúgy hálásak lehetünk, mint a
sok száz alkotni vágyó fiatalnak, akik próbáltak valami újat és használhatót
létrehozni nekünk hazai dizájnbúvároknak és egyszerű hazai barkácsolóknak.
Ajánlott irodalom a teljesség igénye nélkül:
Ernyey Gyula: Tárgyvilágunk 1896–1996, Design 1750–2010, Muchától
Rubikig
Zalavári József: A forma tervezése
Slézia József: Kortárs magyar formatervezés
Vadas József: Németh Aladár, vagy a most megjelent A
Székkirály c. könyv, a közelmúltban elhunyt Király József belsőépítész asztalos
munkásságáról. Ő Király József, ki tanárom volt mondta:
„Mindenből mindent
el lehet készíteni, kérdés van-e rá igény és van e, aki létrehozza.”
Dugóhúzó állványcsavarból és tölgyfából
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése